Kedves Anikó!
Édesanyám nemrégen lett nyugdíjas, és nehezen talál magának elfoglaltságot. Sokat küzd fejfájással, tévézik, de más tevékenysége nem nagyon van. Imádja az unokáit, ha körülötte vannak, mindig kivirul, de ezen kívül nem nagyon tudom elhívni sehova. Kerti munkát utálja, mozogni hívtam, színházba...sajnos csak rázta a fejét. Azt mondta nem akar ismerkedni, utálja a tömeget. Apukám kirándulni szeretne vele, jó kis nyugdíjas kedvezményes helyeket talált, de oda sincs kedve menni. Egy éve sincs, hogy nyugdíjas, apukám egy éve az. Tudna segíteni, hogyan tudnám kimozdítani?
A nyugdíjba menés egy brutális változás a felnőtt életben. Sokszor nagyon várják a fáradt középkor végén a munkás emberek, de nem tudják, hogy a veszteség mérlege mit mutat. Minthogy nem vagyunk szüleink munkahelyén, azt sem tudjuk mekkora veszteség nekik annaka hiánya. Jó óvatosnak lenni, amikor a másik ember kimozdításáról van szó, mégha az az édesanyánk is. Lehet, hogy sok mindent kell kipihennie, lehet, hogy behúzódna egy kis ideig, lehet, hogy nem új dolgokra vágyik. Ha édesapja elégedetlen ezzel az pedig nem az Ön dolga, ez az ő meg nem oldott kapcsolati kérdésük, amitől jobb távolabb lépni, mielőtt végképp belebonyolódik valamibe, ami nem az Ön felelőssége.
Ha azt érzi, hogy édesanyja kedélyvesztett hosszútávon, nem végzi a vállalt otthoni feladatait, elhanyagolja a külsejét, nem eszik, vagy túl sokat,stb. akkor gyanakodhat depresszióra, ami szintén nem ritka, ha a illyen nagy veszteségen megy keresztül az ember. Akkor érdemes külső szemként (ha letelik a gyászév) odafordulni, kettőjükkel megbeszélni, hogy lehetőség van pszichológiai, lelkigondozói tanácsadásra. Ennek a kommunikációja sem könnyű, de néha nem elkerülhető.
Türelmet, tapintatot, és vidám nagymamát kívánok a gyerekeinek, szeretettel: Anikó
hónapok óta dilemmával küzdök. A családban feleségem mellett van két gyönyörű kislányom. Fontos számunkra az olyan időtöltés, amelyet tényleg egymásra figyelve töltünk el. A hétköznapi munka mellett ez igen nehéz, de megvannak a rendszeres heti alkalmaink. A munka mellett van egy jól menő zenekarom, ez a hobbim és a második családom. A zenekarral havonta 2-3 koncertet vállalunk, ami részben a családdal töltött időt veszi el, másfelől a zenélés az egyetlen kikapcsolódási forma, amelyben tényleg fel tudok szabadulni, arról nem is beszélve milyen sokat jelentenek a társaim. Az utóbbi időben viszont feleségem számon kéri rajtam a koncerteket és a próbákat, úgy érzi a család rovására megy a hobbim. Álláspontomat azonban nem érti meg. Kérem adjon néhány tanácsot, konfliktuskezelési ötletet, miképpen lehetne rendezni a helyzetet. A család az első, de ha nem tudok kikapcsolni, az ugyanúgy a család rovására fog menni.
Ha jól értem, valami változik a kapcsolatukban. Ami eddig működött, mára már nem elégséges. A felesége érez valami hiányt, és ezt úgy látja jónak orvosolni, ha a maga függetlenségét biztosító életterületét kezdi szabályozni. Igen, ez egy konfliktus, amiben új egyezségre kell jutniuk. Azonban nem kommunikációs kérdés valószínűleg. Nem azért nem érti a felesége, mert nem elég intelligens, valószínű, hogy Ön is értelmesen próbálta kifejezni magát. Ez a terület egy jó harci terep, egy ennél mélyebben húzódó vágy megbeszélésének az eltussolására. Tegye fel magának is a kérdést, hogy a kapcsolatukban mi hiányzik Önnek mostanában, mi az amire vágyna, és kevesebb van belőle. Sokszor a saját hiányainkra válaszul a házasságban elindulunk egy olyan úton, hogy a másik hibáztatásába fogunk, mert így a legegyszerűbb megbírkózni vele. A másik a felelős azért, ami nekem hiányzik. Lehet, hogy lépcsőt kell most lépniük. Vizsgálja felül, elég elérhető -e mint apa, mint férj, mint társ a családjában, eléggé válaszkész-e, hogy biztonságban érezzék magukat maga mellett, vagy ki tudja-e fejezni, hogy bevonódik a család, a felesége kérdéseibe úgy, hogy hagyja magát megérinteni, de nem hagyja magát elsodortatni. Vizsgálja meg azt is, hogy mik azok a területek, ahol Önek vannak fájdalmai, nehézségei, hiányai, s engedje meg magának, hogy ezt érezze, s vádaskodás nélkül kifejezze. Álláspontot ír, ami önmagában egy harcias kifejezésnek tűnik. Jó, ha van elképzelése, milyen módon akar élni, és jó, ha élete társának nem álláspontként, hanem érzésekkel teli vágyként írja le azt, amire szüksége van. Ez persze kiszolgáltatottabbá teszi Önt, de emberibbé, megközelíthetőbbé.
Szeretném kifejezni Önnek az elismerésem, hogy ilyen igényesen van jelen a kapcsolatukban, kívánok szeretetteli növekedést Önöknek, Anikó
nyugdíj
Kedves Anikó!
Édesanyám nemrégen lett nyugdíjas, és nehezen talál magának elfoglaltságot. Sokat küzd fejfájással, tévézik, de más tevékenysége nem nagyon van. Imádja az unokáit, ha körülötte vannak, mindig kivirul, de ezen kívül nem nagyon tudom elhívni sehova. Kerti munkát utálja, mozogni hívtam, színházba...sajnos csak rázta a fejét. Azt mondta nem akar ismerkedni, utálja a tömeget. Apukám kirándulni szeretne vele, jó kis nyugdíjas kedvezményes helyeket talált, de oda sincs kedve menni. Egy éve sincs, hogy nyugdíjas, apukám egy éve az. Tudna segíteni, hogyan tudnám kimozdítani?
Nyugdíj
A nyugdíjba menés egy brutális változás a felnőtt életben. Sokszor nagyon várják a fáradt középkor végén a munkás emberek, de nem tudják, hogy a veszteség mérlege mit mutat. Minthogy nem vagyunk szüleink munkahelyén, azt sem tudjuk mekkora veszteség nekik annaka hiánya. Jó óvatosnak lenni, amikor a másik ember kimozdításáról van szó, mégha az az édesanyánk is. Lehet, hogy sok mindent kell kipihennie, lehet, hogy behúzódna egy kis ideig, lehet, hogy nem új dolgokra vágyik. Ha édesapja elégedetlen ezzel az pedig nem az Ön dolga, ez az ő meg nem oldott kapcsolati kérdésük, amitől jobb távolabb lépni, mielőtt végképp belebonyolódik valamibe, ami nem az Ön felelőssége.
Ha azt érzi, hogy édesanyja kedélyvesztett hosszútávon, nem végzi a vállalt otthoni feladatait, elhanyagolja a külsejét, nem eszik, vagy túl sokat,stb. akkor gyanakodhat depresszióra, ami szintén nem ritka, ha a illyen nagy veszteségen megy keresztül az ember. Akkor érdemes külső szemként (ha letelik a gyászév) odafordulni, kettőjükkel megbeszélni, hogy lehetőség van pszichológiai, lelkigondozói tanácsadásra. Ennek a kommunikációja sem könnyű, de néha nem elkerülhető.
Türelmet, tapintatot, és vidám nagymamát kívánok a gyerekeinek, szeretettel: Anikó
Család és személyes idő
Kedves Anikó,
hónapok óta dilemmával küzdök. A családban feleségem mellett van két gyönyörű kislányom. Fontos számunkra az olyan időtöltés, amelyet tényleg egymásra figyelve töltünk el. A hétköznapi munka mellett ez igen nehéz, de megvannak a rendszeres heti alkalmaink. A munka mellett van egy jól menő zenekarom, ez a hobbim és a második családom. A zenekarral havonta 2-3 koncertet vállalunk, ami részben a családdal töltött időt veszi el, másfelől a zenélés az egyetlen kikapcsolódási forma, amelyben tényleg fel tudok szabadulni, arról nem is beszélve milyen sokat jelentenek a társaim. Az utóbbi időben viszont feleségem számon kéri rajtam a koncerteket és a próbákat, úgy érzi a család rovására megy a hobbim. Álláspontomat azonban nem érti meg. Kérem adjon néhány tanácsot, konfliktuskezelési ötletet, miképpen lehetne rendezni a helyzetet. A család az első, de ha nem tudok kikapcsolni, az ugyanúgy a család rovására fog menni.
család és személyes idő
Kedves uram, név hiányában így tudom szólítani!
Ha jól értem, valami változik a kapcsolatukban. Ami eddig működött, mára már nem elégséges. A felesége érez valami hiányt, és ezt úgy látja jónak orvosolni, ha a maga függetlenségét biztosító életterületét kezdi szabályozni. Igen, ez egy konfliktus, amiben új egyezségre kell jutniuk. Azonban nem kommunikációs kérdés valószínűleg. Nem azért nem érti a felesége, mert nem elég intelligens, valószínű, hogy Ön is értelmesen próbálta kifejezni magát. Ez a terület egy jó harci terep, egy ennél mélyebben húzódó vágy megbeszélésének az eltussolására. Tegye fel magának is a kérdést, hogy a kapcsolatukban mi hiányzik Önnek mostanában, mi az amire vágyna, és kevesebb van belőle. Sokszor a saját hiányainkra válaszul a házasságban elindulunk egy olyan úton, hogy a másik hibáztatásába fogunk, mert így a legegyszerűbb megbírkózni vele. A másik a felelős azért, ami nekem hiányzik. Lehet, hogy lépcsőt kell most lépniük. Vizsgálja felül, elég elérhető -e mint apa, mint férj, mint társ a családjában, eléggé válaszkész-e, hogy biztonságban érezzék magukat maga mellett, vagy ki tudja-e fejezni, hogy bevonódik a család, a felesége kérdéseibe úgy, hogy hagyja magát megérinteni, de nem hagyja magát elsodortatni. Vizsgálja meg azt is, hogy mik azok a területek, ahol Önek vannak fájdalmai, nehézségei, hiányai, s engedje meg magának, hogy ezt érezze, s vádaskodás nélkül kifejezze. Álláspontot ír, ami önmagában egy harcias kifejezésnek tűnik. Jó, ha van elképzelése, milyen módon akar élni, és jó, ha élete társának nem álláspontként, hanem érzésekkel teli vágyként írja le azt, amire szüksége van. Ez persze kiszolgáltatottabbá teszi Önt, de emberibbé, megközelíthetőbbé.
Szeretném kifejezni Önnek az elismerésem, hogy ilyen igényesen van jelen a kapcsolatukban, kívánok szeretetteli növekedést Önöknek, Anikó