Kedves Szásziné,
tanácsát szeretném kérni, a minap ijesztő dolgot tapasztaltam párommal kapcsolatban. Több mint 5 éve élünk együtt, gyakran járt el eddig is barátaival, de sosem volt probléma, még akkor sem ha kapatosan érkezett haza. A minap azonban összekaptunk valamin mielőtt elindult otthonról, mire hazaért én már el is felejtettem a dolgot, ám ő rendkívül agresszíven számonkérte rajtam a véleménykülönbséget. Fizikai agresszió nem történt, de nagyon idulatosan lépett fel, az együtt töltött idő alatt ilyet nem tapasztaltam épp ezért kezelni sem tudtam a helyzetet, amitől még idegesebb és ordibálóbb lett, én pedig egyre szorongóbb, kifejezetten féltem. Másnap természetesen mindent megbánt és bocsánatot kért. Kérem adjon tanácsot tippeket, hogy miként lehet megbeszélni, kezelni a hasonló helyzeteket, ha a közeljövőben előfordulna?
Kedves Kérdező! Először is nagyon fontosnak tartom, hogy időben felfigyelt egy olyan jelenségre, amely párja agressziókezelésével függ össze. leveléből kitűnik, hogy szeretik egymást, és képesek kifejezni a megbánásukat is egymás felé. Mindkettő alapja annak, hogy továbblépjenek. Az agresszió, a másik ember megfélemlítése elfogadhatatlan egy párkapcsolatban. Ennek ellenére gyakran megesik. A stressz, a bizonytalanság, a félelem, a sarokbaszorítottság, a tehetetlenség mind olyan érzések, amelyek elviselését gyakran a másik ember bántásával oldjuk fel. Őt látjuk az oknak, az ő viselkedáését tartjuk elfogadhatatlannak, és ezzel feljogosítjuk magunkat, hogy agresszíven viselkedjünk, hogy a másikat elhallgattassuk, lenyomjuk, véleményét, vagy cselekedeteit berekesszük. Sokszor ennek a viselkedésnek üzemanyaga az alkohol. Az alkohol, vagy más tudatmódosító szerek felszabadítják a racionális, morális gátlásokat, amelyek máskor megakadályozzák, hogy a másik ember méltóságát ilyen módon megsértsék. Másnál még az alkohol sem sem szükséges ahhoz, ha nő benne az indulat, akkor a másikat lássa érte felelősnek. Egyébként ezt lehet halkan és hangosan is csinálni. Mi a teendő? Világos, hogy amikor benne vannak a helyzetben, nehéz megállítani a történetet. Sokszor úgy vagyunk, hogy amikor meg nem vagyunk épp benne nehéz elkezdeni témaként, mert örülünk, hogy most nincs, s félünk, hogy, ezzel megidézzük, s nem jutunk benne előre, s rosszabb lesz mint volt. Mégis, ha hosszútávon komolyan gondolják a kapcsolatot, nyugalmi, józan helyzetben szóba kell hozni. Fontos, hogy nem vádaskodva, nem felhánytorgatva. El kell mondani, hogy mennyire szorong, fél, kiszolgáltatott...talán emlékezteti egy gyerekkori helyzetre is. El mondhatja azt is, hogy önnek mennyire fontos, hogy a kapcsolatukban lehessen külön véleménye, legyen az bármi. Van olyan dolog amiben meg kell egyezni, hogy működjön, de a jó párkapcsolatnak nem kritériuma, hogy egyet gondoljanak, mert akkor biztos, "valaki a kutya, valaki mega farok". Érdeklődhet, hogy ő mit érez olyankor, amikor ennyire elszabadul, mit akar elérni, mitől fél stb. (Sokszor a külön vélemény miatti agresszió mögött a másik elvesztésének a félelme van.) Azt is világosan ki kell fejezni, hogy ezt elfogadhatatlannak tartja, és feltétlenül kell kezdeni valamit vele, mert emberileg sincs létjogosultsága(kivéve életveszély), és a kapcsolatot is tönkreteszi. Ha sikerül egymás jobb megismerése felé elindulni, és esetleg meg tudnak állapodni a egy jelzésben, amivel figyelmeztetik egymást, hogy újra mennek az agresszióba, az jó jel. Ha beszélgetésük perpatvarba fullad, és nem segíti az indulatszabályozást önök között, akkor érdemes felkeresni egy családterapeutát, hogy segítsen önöknek, ne kerüljenek nagyobb nehézségbe, vagyis, amíg még bíznak egymásban. Tisztelettel, Anikó
Rita vagyok.
Három gyermekünk van, a legnagyobb felnőttkorú, tavaly megnősült. Az ikreink 17 évesek (egy fiú és egy lány), ők velünk laknak. Jól tanulnak, szorgalmasak.
A férjemmel, Ferivel nagyon sok problémám van. Konfliktusos családból jött, szülei nagyon rossz házasságban éltek.
Sajnos a férjem gyakran italozik, agresszív. Többször került kórházba életveszélyes állapotban. Mindannyiunkat megvisel.
Eldöntöttem, hogy elválok, de vajon melyik a rosszabb a gyerkeknek: ha még néhány évet együtt maradunk (míg ki nem röpülnek), vagy ha a válást kell közvetlen közelből végignézniük?
Üdv, köszönöm,
Rita
Kedves Rita! Nagyon nehéz távolból megítélni ezt a kérdést. Nem tudom mi mindennel próbálkoztak, hogy megmentsék a házasságukat, s hogy férje akar-e változtatni, vagy csak hibáztat másokat. A válás megoldás a távoltartáxsra, de nem megoldás a fájdalmak, szorongások megszünésére. Ha méltatlan, bántalmazott helyzetben van Ön vagy a gyerekei, azonnal intézkedjen, hogy ne történhessen meg többet. Kérjen hozzá segítséget(szakmai, ember), mert ennyi év után nehéz egyedül belefogni. Ha lassú szenvedésseml hal el a házasságuk, akkor is jó, ha tudja, ha tényleg változást akar, akkor vállaljon érte felelősséget, s lépjen ki abból a kölcsönös függésből, amit évek alatt kialakítottak. Nem könnyű válaszút előtt áll, de megéri komolyan venni, nem elsorvadni áldozatként.Önön a sor! Üdvözlettel, Anikó
agresszió kezelése
Kedves Szásziné,
tanácsát szeretném kérni, a minap ijesztő dolgot tapasztaltam párommal kapcsolatban. Több mint 5 éve élünk együtt, gyakran járt el eddig is barátaival, de sosem volt probléma, még akkor sem ha kapatosan érkezett haza. A minap azonban összekaptunk valamin mielőtt elindult otthonról, mire hazaért én már el is felejtettem a dolgot, ám ő rendkívül agresszíven számonkérte rajtam a véleménykülönbséget. Fizikai agresszió nem történt, de nagyon idulatosan lépett fel, az együtt töltött idő alatt ilyet nem tapasztaltam épp ezért kezelni sem tudtam a helyzetet, amitől még idegesebb és ordibálóbb lett, én pedig egyre szorongóbb, kifejezetten féltem. Másnap természetesen mindent megbánt és bocsánatot kért. Kérem adjon tanácsot tippeket, hogy miként lehet megbeszélni, kezelni a hasonló helyzeteket, ha a közeljövőben előfordulna?
agresszió kezelése
Kedves Kérdező! Először is nagyon fontosnak tartom, hogy időben felfigyelt egy olyan jelenségre, amely párja agressziókezelésével függ össze. leveléből kitűnik, hogy szeretik egymást, és képesek kifejezni a megbánásukat is egymás felé. Mindkettő alapja annak, hogy továbblépjenek. Az agresszió, a másik ember megfélemlítése elfogadhatatlan egy párkapcsolatban. Ennek ellenére gyakran megesik. A stressz, a bizonytalanság, a félelem, a sarokbaszorítottság, a tehetetlenség mind olyan érzések, amelyek elviselését gyakran a másik ember bántásával oldjuk fel. Őt látjuk az oknak, az ő viselkedáését tartjuk elfogadhatatlannak, és ezzel feljogosítjuk magunkat, hogy agresszíven viselkedjünk, hogy a másikat elhallgattassuk, lenyomjuk, véleményét, vagy cselekedeteit berekesszük. Sokszor ennek a viselkedésnek üzemanyaga az alkohol. Az alkohol, vagy más tudatmódosító szerek felszabadítják a racionális, morális gátlásokat, amelyek máskor megakadályozzák, hogy a másik ember méltóságát ilyen módon megsértsék. Másnál még az alkohol sem sem szükséges ahhoz, ha nő benne az indulat, akkor a másikat lássa érte felelősnek. Egyébként ezt lehet halkan és hangosan is csinálni. Mi a teendő? Világos, hogy amikor benne vannak a helyzetben, nehéz megállítani a történetet. Sokszor úgy vagyunk, hogy amikor meg nem vagyunk épp benne nehéz elkezdeni témaként, mert örülünk, hogy most nincs, s félünk, hogy, ezzel megidézzük, s nem jutunk benne előre, s rosszabb lesz mint volt. Mégis, ha hosszútávon komolyan gondolják a kapcsolatot, nyugalmi, józan helyzetben szóba kell hozni. Fontos, hogy nem vádaskodva, nem felhánytorgatva. El kell mondani, hogy mennyire szorong, fél, kiszolgáltatott...talán emlékezteti egy gyerekkori helyzetre is. El mondhatja azt is, hogy önnek mennyire fontos, hogy a kapcsolatukban lehessen külön véleménye, legyen az bármi. Van olyan dolog amiben meg kell egyezni, hogy működjön, de a jó párkapcsolatnak nem kritériuma, hogy egyet gondoljanak, mert akkor biztos, "valaki a kutya, valaki mega farok". Érdeklődhet, hogy ő mit érez olyankor, amikor ennyire elszabadul, mit akar elérni, mitől fél stb. (Sokszor a külön vélemény miatti agresszió mögött a másik elvesztésének a félelme van.) Azt is világosan ki kell fejezni, hogy ezt elfogadhatatlannak tartja, és feltétlenül kell kezdeni valamit vele, mert emberileg sincs létjogosultsága(kivéve életveszély), és a kapcsolatot is tönkreteszi. Ha sikerül egymás jobb megismerése felé elindulni, és esetleg meg tudnak állapodni a egy jelzésben, amivel figyelmeztetik egymást, hogy újra mennek az agresszióba, az jó jel. Ha beszélgetésük perpatvarba fullad, és nem segíti az indulatszabályozást önök között, akkor érdemes felkeresni egy családterapeutát, hogy segítsen önöknek, ne kerüljenek nagyobb nehézségbe, vagyis, amíg még bíznak egymásban. Tisztelettel, Anikó
Menni vagy maradni? És mikor?
Rita vagyok.
Három gyermekünk van, a legnagyobb felnőttkorú, tavaly megnősült. Az ikreink 17 évesek (egy fiú és egy lány), ők velünk laknak. Jól tanulnak, szorgalmasak.
A férjemmel, Ferivel nagyon sok problémám van. Konfliktusos családból jött, szülei nagyon rossz házasságban éltek.
Sajnos a férjem gyakran italozik, agresszív. Többször került kórházba életveszélyes állapotban. Mindannyiunkat megvisel.
Eldöntöttem, hogy elválok, de vajon melyik a rosszabb a gyerkeknek: ha még néhány évet együtt maradunk (míg ki nem röpülnek), vagy ha a válást kell közvetlen közelből végignézniük?
Üdv, köszönöm,
Rita
Menni vagy maradni
Kedves Rita! Nagyon nehéz távolból megítélni ezt a kérdést. Nem tudom mi mindennel próbálkoztak, hogy megmentsék a házasságukat, s hogy férje akar-e változtatni, vagy csak hibáztat másokat. A válás megoldás a távoltartáxsra, de nem megoldás a fájdalmak, szorongások megszünésére. Ha méltatlan, bántalmazott helyzetben van Ön vagy a gyerekei, azonnal intézkedjen, hogy ne történhessen meg többet. Kérjen hozzá segítséget(szakmai, ember), mert ennyi év után nehéz egyedül belefogni. Ha lassú szenvedésseml hal el a házasságuk, akkor is jó, ha tudja, ha tényleg változást akar, akkor vállaljon érte felelősséget, s lépjen ki abból a kölcsönös függésből, amit évek alatt kialakítottak. Nem könnyű válaszút előtt áll, de megéri komolyan venni, nem elsorvadni áldozatként.Önön a sor! Üdvözlettel, Anikó