Jó lenne beszélgetni a gyászomról, -Az elmúlt 2 évben többen is elmentek a családból és barátok közül.- de nincs aki igazán meghallgasson, segítsen. Köszönöm a választ.
Tisztelt Kérdező! Sajnálom, hogy nem tudom megszólítani. Témája, kérdése, személyességet kíván. Önnek is van gyásza. Elvesztette a sógorát. Elvesztette azt a keresztlányát, aki volt. Biztos azt mondja, hogy az Ön vesztesége eltörpül azé mellett, aki a társát veszítette el. Mégis útmutató lehet az az Ön fájdalma abban, hogy miként is álljon keresztlánya mellett. Feltételezem, hogy bizalmas kapcsolatban vannak, legalábbis eddig is elérhető volt a kersztlánya számára. Fájdalmuk közös, és mégis más. Ön készen áll arra, hogy támogassa Őt. A keresztlányával jó, ha tud beszélni erről, s talán meg is kérdezheti, hogy mi számára most Öntől aza mód, amit leginkább igényel. Sokszor csak nehezen tudnak erre válaszolni a gyászolók, mégis jó, ha nem gyámoltalan lénynek tekintjük őket, hanem olyannak, akik nem vesztették teljesen az életük irányítását.
Nem tudom mikor történt a haláleset, s milyen gyorsan, váratlanul, s milyen okból. Ezek mind befolyásolhatják a gyász kimenetelét. A gyásznak van egy természetes folyamata, amit jó, ha ismer. Ennek utána olvashat a neten sok helyen. Ami azonbana legfontosabb, hogy ne hallgasson a félelmére, s ne hagyja a gyászolót magára. Tapintattal és hűséggel csak legyen mellette. MInden gyászolónak segít a feldolgozásban, ha sokszor, sokféleképpen elmesélheti a történteket, beszélhet a bűntudatáról, a kétségbeeséséről, hogy nem tudja hogyan megy tovább az élete az elhúnyt nélkül. A gyakorlati segítségnyújtás is fokozhatja a biztonságérzetet. Ha a két kisgyermek terhének hordozásában segít. ha az anyagi kérdéseket átbeszéli vele, ha a programok átgondolásában vele van.
Minden eset speciális, egyedi érzékenységgel bír. Nem tudom, mit jelent, hogy teljesen összeomlott a keresztlánya, mennyire képes segítségnélküli életvitelre, s mennyire tud kilépni a fájdalom beszükültségéből. Ha végképp nem látja biztosítottnak, hogy keresztlánya biztosítsa gyermekei és saját maga számára a biztonságos hétköznapokat, szervezett pszichológiai és életviteli segítséget kell számára szervezni.
Sok erőt és hitet kívánok gyászához és vállalásához, tisztelettel: Anikó
Sajnos egy éve halt meg a barátnőm. Fiát egyedül nevelte, gyámja a testvére lett. Azóta nagyon ritkán találkozom vele, nehezen lehet megközelíteni, mert "új családja" lett. Mégis úgy érzem, hogy szeretnék kicsit találkozni, beszélgetni vele, de rajta is érzem, hogy eltávolodtunk egymástól. Lehet-e, kell-e erőltetni a részemről egy ilyen kapcsolatfelvételt, vagy engedjem el, hiszen más kötődésben voltunk, míg édesanyja élt?
Kedves kérdező!
Fontos kérdés, hogy barátnője elvesztésével, a kapcsolatrendszerét is el kell engednie. Sokszor van úgy, hogy gyászunkban segítség, ha van kihez kapcsolódni, aki az elvesztett személyhez tartozik, a vele való együttlétből elevenít meg valamit. Ha Ön és a barátnője fia között egy szeretettel teli valódi lapcsolat volt, annak nagy értéke van. A veszteség átalakítja, lehet, hogy félénkebbé teszi, óvatosabbá Önöket, ez természetes lehet. Annyi mindent felidézhet az Ön alakja a fiú számára...sokszor nem akarnak a gyerekek egy újabb kötődésbe belemenni, hogy ne érje csalódás, újabb veszteség őket. Nem határoznám előre el, hogy keresem őt vagy nem. Nem az érzelmi hőfok, vagy a közelség érzése az, ami ilyenkor fontos, hanem egy állandóság, stabilitás. Legyen elérhető, kezdeményező, s legyen nyílt. Nem tudom hány éves a gyermek, de a korának megfelelő módon megbeszélheti vele, hogy Ön szívesen találkozik vele, azt is kifürkészheti mi a jó módja ennek...mozi, cuki, koncert, állatkert, kirándulás stb...Minden jó kapcsolat táplálja az életet, érdemes érte tenni. Üdvözlettel, jó szándékához erőt, Anikó
Gyász
Jó lenne beszélgetni a gyászomról, -Az elmúlt 2 évben többen is elmentek a családból és barátok közül.- de nincs aki igazán meghallgasson, segítsen. Köszönöm a választ.
Meghalt a sógorom. A 37 éves,
Meghalt a sógorom. A 37 éves, két kisgyermekes keresztlányom teljesen összeomlott. Hogyan tudnék neki segíteni?
Tisztelt Kérdező! Sajnálom,
Tisztelt Kérdező! Sajnálom, hogy nem tudom megszólítani. Témája, kérdése, személyességet kíván. Önnek is van gyásza. Elvesztette a sógorát. Elvesztette azt a keresztlányát, aki volt. Biztos azt mondja, hogy az Ön vesztesége eltörpül azé mellett, aki a társát veszítette el. Mégis útmutató lehet az az Ön fájdalma abban, hogy miként is álljon keresztlánya mellett. Feltételezem, hogy bizalmas kapcsolatban vannak, legalábbis eddig is elérhető volt a kersztlánya számára. Fájdalmuk közös, és mégis más. Ön készen áll arra, hogy támogassa Őt. A keresztlányával jó, ha tud beszélni erről, s talán meg is kérdezheti, hogy mi számára most Öntől aza mód, amit leginkább igényel. Sokszor csak nehezen tudnak erre válaszolni a gyászolók, mégis jó, ha nem gyámoltalan lénynek tekintjük őket, hanem olyannak, akik nem vesztették teljesen az életük irányítását.
Nem tudom mikor történt a haláleset, s milyen gyorsan, váratlanul, s milyen okból. Ezek mind befolyásolhatják a gyász kimenetelét. A gyásznak van egy természetes folyamata, amit jó, ha ismer. Ennek utána olvashat a neten sok helyen. Ami azonbana legfontosabb, hogy ne hallgasson a félelmére, s ne hagyja a gyászolót magára. Tapintattal és hűséggel csak legyen mellette. MInden gyászolónak segít a feldolgozásban, ha sokszor, sokféleképpen elmesélheti a történteket, beszélhet a bűntudatáról, a kétségbeeséséről, hogy nem tudja hogyan megy tovább az élete az elhúnyt nélkül. A gyakorlati segítségnyújtás is fokozhatja a biztonságérzetet. Ha a két kisgyermek terhének hordozásában segít. ha az anyagi kérdéseket átbeszéli vele, ha a programok átgondolásában vele van.
Minden eset speciális, egyedi érzékenységgel bír. Nem tudom, mit jelent, hogy teljesen összeomlott a keresztlánya, mennyire képes segítségnélküli életvitelre, s mennyire tud kilépni a fájdalom beszükültségéből. Ha végképp nem látja biztosítottnak, hogy keresztlánya biztosítsa gyermekei és saját maga számára a biztonságos hétköznapokat, szervezett pszichológiai és életviteli segítséget kell számára szervezni.
Sok erőt és hitet kívánok gyászához és vállalásához, tisztelettel: Anikó
Kapcsolatfelvétel, vagy inkább ne?
Sajnos egy éve halt meg a barátnőm. Fiát egyedül nevelte, gyámja a testvére lett. Azóta nagyon ritkán találkozom vele, nehezen lehet megközelíteni, mert "új családja" lett. Mégis úgy érzem, hogy szeretnék kicsit találkozni, beszélgetni vele, de rajta is érzem, hogy eltávolodtunk egymástól. Lehet-e, kell-e erőltetni a részemről egy ilyen kapcsolatfelvételt, vagy engedjem el, hiszen más kötődésben voltunk, míg édesanyja élt?
Kapcsolatfelvétel vagy ne
Kedves kérdező!
Fontos kérdés, hogy barátnője elvesztésével, a kapcsolatrendszerét is el kell engednie. Sokszor van úgy, hogy gyászunkban segítség, ha van kihez kapcsolódni, aki az elvesztett személyhez tartozik, a vele való együttlétből elevenít meg valamit. Ha Ön és a barátnője fia között egy szeretettel teli valódi lapcsolat volt, annak nagy értéke van. A veszteség átalakítja, lehet, hogy félénkebbé teszi, óvatosabbá Önöket, ez természetes lehet. Annyi mindent felidézhet az Ön alakja a fiú számára...sokszor nem akarnak a gyerekek egy újabb kötődésbe belemenni, hogy ne érje csalódás, újabb veszteség őket. Nem határoznám előre el, hogy keresem őt vagy nem. Nem az érzelmi hőfok, vagy a közelség érzése az, ami ilyenkor fontos, hanem egy állandóság, stabilitás. Legyen elérhető, kezdeményező, s legyen nyílt. Nem tudom hány éves a gyermek, de a korának megfelelő módon megbeszélheti vele, hogy Ön szívesen találkozik vele, azt is kifürkészheti mi a jó módja ennek...mozi, cuki, koncert, állatkert, kirándulás stb...Minden jó kapcsolat táplálja az életet, érdemes érte tenni. Üdvözlettel, jó szándékához erőt, Anikó