Leányom érettségi előtt áll és igencsak megnövekedtek az elvárások, főleg a tanulmányokat illetően. A problémám a gyermek osztályfőnökének magatartására vonatkozik. Régóta ismerem a hölgyet és tanácstalan vagyok arra vonatkozóan, hogy mit tegyek. A múlt héten előfordult, hogy lányom órán vizet ivott az üvegéből, igaz többször is. Rászólt, (lányom elnézést kért) majd több percig alázta, azután megjegyezte, hogy nem is Téged kellene piszkálnom aki legalább tanul és az egyik legjobban teljesítő matematikából (Ő egyben a matematikatanár is). A lányom gyakran hangot ad véleményének, mert így szokta meg a családban is, hogy ez fontos, amivel nem érünk egyet azt elmondjuk. Emiatt gyakran éri Őt hátrány, amelyet nehezen visel el az igazságérzete. Például a fizetett különórára (iskolai szervezés) gyakran elkésik, magánbeszélgetéseket folytat telefonon a tanár. Gondolkodtam, hogy felkeresem az igazgatót, de tartok Tőle, hogy a nevem nem maradna titokban. Összességében nem értem, hogy a mai iskolarendszerben (18 évesek), még mindig "feudális" viszonyok uralkodnak? Milyen felnőtté akarják Őket avanzsálni? Próbálkoztam már személyesen is elmondani a véleményem de nem evezünk egy csónakban. Még egy érdekes esetről szeretnék szólni, nemrégen szülői értekezlet volt és az volt az érzésem, hogy azt hitte mi is az osztályban járunk tanulóként. Amikor véleményt alkottam, kibillent megszokott egyensúlyából. érzékennyé vált és az az érzésem támadt, hogy elhagyja a termet. A szülők is döbbentek voltak e viselkedés kapcsán. Néhány hét van hátra, de sajnálom, hogy az érzelmi intelligenciáját nem tudja megfelelően használni. Várom tanácsait üdvözlettel..Piroska
Kedves Piroska! Köszönöm levelét, nem csak személyesen, de társadalmilag is fontos kérdéseket feszeget. Az iskola a társadalmi nevelés fontos tere, súlyosan nem mindegy, hogy mivel találkoznak , milyen válaszokat kapnak a gyerekek a kérdéseikre, hogy bánnak az igazsággal, milyen módon gyakorolják a különböző rendszerek közötti együttműködést. Azt kérdezi, mit tegyek? Látom, ahogy széttárja a karját, hogy tehetetlen. Mégsem tudom mit kérdez, mire irányul a kérdése, mi a célja. A lánya védelme, a lánya igazságának a kimondása az adott helyzetben, tanárnő érzelmi intelligencia szintjének növelése, vagy magatartásának a megváltoztatása, egy őszinte beszélgetés valakivel a rendszer szereplői közül, vagy a félelem tettenérése a rendszerben, vagy éppen egy utolsó lehetőség, hogy valami történjen a gyerekekért, a túlélés, a feudális munkamódok leleplezése, ..és még sorolhatnám. Ezek mind benne vannak a helyzetben, és néhol ellenirányúak, s beszorítanak, ezért kell választani, akkor lehet írni cselekvési tervet.
Azt látom, hogy a maguk családjában fontos, hogy megjelenhessenek a különböző álláspontok, s hogy ezt lehet képviselni is, s még egy serdülő igazságkeresése sem okoz krízist. Az iskola,( vagy egyes pedagógus) ahol v.akinél tanul a lánya pedig fölkészületlen arra, hogy úgy fogadja a felnőtt kor küszöbén álló diákok hozzászólásait, mint releváns, figyelemreméltó, megvitatandó kiegészítő igazságot. Igaz, hogy feszegetik a határokat, a kereteket, az idegeket, és sokan vannak, és kevés a fizetés és nagy a felelősség és nagy a teher, de mintha pont az az erőforrás iktatódik ki a rendszerből, ami egyaránt segíthetné az iskolai munkát, s elégedetté tehetné a szülőket...hogy a rendszer felnőtt szereplői tanulékonyan, egymást meghallgatva, mindenkit(magát és a másikat) egyaránt a maga kompetenciájában fontos szereplőnek tartva ne ítélkezzenek, ne utasítgassanak, ne féljenek, hanem bátran, humorral és életre-halálra együttműködjenek a következő generációért.
Rövid az idő az érettségiig, nagy a teljesítménnyomás és stressz, mindenkiben csúcsra jár a felelősségérzet és a jövő bizonytalanságának a nehézsége is ott lebeg. Érzékeny időszak, vigyázni kell egymásra. Ha megszégyenytik a gyermekét, vagy másét, azt soha ne hagyja. A visszajelzésben legyen konkrét, leíró, és világos, hogy mit kér. Úgy érzékelem, Önön nem múlik, hogy a gyermekéből demokratikus gondolkozású felnőtt legyen. Bízzon ebben, es abban, hogy vége lesz a közoktatásnak, ünnepeljék meg, s utána jön a következő menet...Üdvözlettel, Anikó
Tanár-diák konfliktus
Kedves Anikó!
Leányom érettségi előtt áll és igencsak megnövekedtek az elvárások, főleg a tanulmányokat illetően. A problémám a gyermek osztályfőnökének magatartására vonatkozik. Régóta ismerem a hölgyet és tanácstalan vagyok arra vonatkozóan, hogy mit tegyek. A múlt héten előfordult, hogy lányom órán vizet ivott az üvegéből, igaz többször is. Rászólt, (lányom elnézést kért) majd több percig alázta, azután megjegyezte, hogy nem is Téged kellene piszkálnom aki legalább tanul és az egyik legjobban teljesítő matematikából (Ő egyben a matematikatanár is). A lányom gyakran hangot ad véleményének, mert így szokta meg a családban is, hogy ez fontos, amivel nem érünk egyet azt elmondjuk. Emiatt gyakran éri Őt hátrány, amelyet nehezen visel el az igazságérzete. Például a fizetett különórára (iskolai szervezés) gyakran elkésik, magánbeszélgetéseket folytat telefonon a tanár. Gondolkodtam, hogy felkeresem az igazgatót, de tartok Tőle, hogy a nevem nem maradna titokban. Összességében nem értem, hogy a mai iskolarendszerben (18 évesek), még mindig "feudális" viszonyok uralkodnak? Milyen felnőtté akarják Őket avanzsálni? Próbálkoztam már személyesen is elmondani a véleményem de nem evezünk egy csónakban. Még egy érdekes esetről szeretnék szólni, nemrégen szülői értekezlet volt és az volt az érzésem, hogy azt hitte mi is az osztályban járunk tanulóként. Amikor véleményt alkottam, kibillent megszokott egyensúlyából. érzékennyé vált és az az érzésem támadt, hogy elhagyja a termet. A szülők is döbbentek voltak e viselkedés kapcsán. Néhány hét van hátra, de sajnálom, hogy az érzelmi intelligenciáját nem tudja megfelelően használni. Várom tanácsait üdvözlettel..Piroska
iskolai konfliktus
Kedves Piroska! Köszönöm levelét, nem csak személyesen, de társadalmilag is fontos kérdéseket feszeget. Az iskola a társadalmi nevelés fontos tere, súlyosan nem mindegy, hogy mivel találkoznak , milyen válaszokat kapnak a gyerekek a kérdéseikre, hogy bánnak az igazsággal, milyen módon gyakorolják a különböző rendszerek közötti együttműködést. Azt kérdezi, mit tegyek? Látom, ahogy széttárja a karját, hogy tehetetlen. Mégsem tudom mit kérdez, mire irányul a kérdése, mi a célja. A lánya védelme, a lánya igazságának a kimondása az adott helyzetben, tanárnő érzelmi intelligencia szintjének növelése, vagy magatartásának a megváltoztatása, egy őszinte beszélgetés valakivel a rendszer szereplői közül, vagy a félelem tettenérése a rendszerben, vagy éppen egy utolsó lehetőség, hogy valami történjen a gyerekekért, a túlélés, a feudális munkamódok leleplezése, ..és még sorolhatnám. Ezek mind benne vannak a helyzetben, és néhol ellenirányúak, s beszorítanak, ezért kell választani, akkor lehet írni cselekvési tervet.
Azt látom, hogy a maguk családjában fontos, hogy megjelenhessenek a különböző álláspontok, s hogy ezt lehet képviselni is, s még egy serdülő igazságkeresése sem okoz krízist. Az iskola,( vagy egyes pedagógus) ahol v.akinél tanul a lánya pedig fölkészületlen arra, hogy úgy fogadja a felnőtt kor küszöbén álló diákok hozzászólásait, mint releváns, figyelemreméltó, megvitatandó kiegészítő igazságot. Igaz, hogy feszegetik a határokat, a kereteket, az idegeket, és sokan vannak, és kevés a fizetés és nagy a felelősség és nagy a teher, de mintha pont az az erőforrás iktatódik ki a rendszerből, ami egyaránt segíthetné az iskolai munkát, s elégedetté tehetné a szülőket...hogy a rendszer felnőtt szereplői tanulékonyan, egymást meghallgatva, mindenkit(magát és a másikat) egyaránt a maga kompetenciájában fontos szereplőnek tartva ne ítélkezzenek, ne utasítgassanak, ne féljenek, hanem bátran, humorral és életre-halálra együttműködjenek a következő generációért.
Rövid az idő az érettségiig, nagy a teljesítménnyomás és stressz, mindenkiben csúcsra jár a felelősségérzet és a jövő bizonytalanságának a nehézsége is ott lebeg. Érzékeny időszak, vigyázni kell egymásra. Ha megszégyenytik a gyermekét, vagy másét, azt soha ne hagyja. A visszajelzésben legyen konkrét, leíró, és világos, hogy mit kér. Úgy érzékelem, Önön nem múlik, hogy a gyermekéből demokratikus gondolkozású felnőtt legyen. Bízzon ebben, es abban, hogy vége lesz a közoktatásnak, ünnepeljék meg, s utána jön a következő menet...Üdvözlettel, Anikó