Halász Ágnes Ilona on 2018.09.13. - 11:56, csütörtök
Nemrégen derült ki egy kedves barátunkról, akit szinte családtagnak tekintek, hogy rosszindulatú daganata van, még folynak a vizsgálatok, amelyek hetekig is eltartanak. Teljes döbbenet volt számunkra, hiszen 50 éves sincs még és egészségesen élt eddig. Barátságunk több évtizedes. Kérdésem a következő mit lehet ilyenkor mondani neki, ha telefonálunk? Biztassam? Beszéljünk reálisan? Sajnálkozzam? Eddig még nem kerültem ilyen helyzetbe, azért kérek tanácsot. Köszönöm Ilona
Kedves Ilona!
Igen, Önnek valóban fontos szerepe lesz barátja életének ebben a fordulatában. Jó, ha elidőz annál a kérdésnél, vajon mit is a dolga. Fontos, hogy megkérdezze önmagától, hova is viszi ez az ebertpróbáló helyzet. Mer-e találkozni a saját félelmével, ijedtségével, gyengeségével, bizonytalanságával, halálhoz való viszonyával, veszteségeivel. Minél inkább megengedi magának, hogy azt érezze, amit étez, annál szabadabban lehet a barátja mellett. A betegség sokkja, majd lefolyása beszűkült állapotot hoz létre. El kell fogadni, hogy ez a téma. Az is fontos, hogy a barátját ne azonosítsa a beteg emberrel, a betegség alól kilógó részeivel is érďemes szóba állni. A betegség elején nagyon sok a bizonytalanság, s ez arra hívja az embert, hogy gyakran kincstári biztonsággal, hiú reménykeltéssel, biztatással, megalapozatlan, gyors döntésre buzdítással, a daganat piacon lévő kínálatokkal való bombázással álljon elő. Kérdezzen, mire van szüksége, hallgasson, hűségesen, rendszeresen jelezze, hogy elérhető a barátja számára. Merje nyílttá tenni a szeretetét, ne sajnálkozzon, hanem idejéből, energiájából adjon annyit, amennyit igényel, s ön jó szívvel tud. Van beteg, aki vissza szeret húzódni, ezt tisztelni kell, de magára hagyni nem szabad, még akkor sem, ha szégyenében(!) ő ezt tenné. Ön egy olyan utitárs, akvel együtt keresheti a megsérült barátja az utat, hitet, új viszonyulásokat, néha viheti a hátizsákját, megkínálhatja a vízéből, magára támaszkodhat, felfedezhetnek új hegyeket, völgyeket...az életnek a betegség hozta aspektusait, s az élet forrását. Szeretetettel, együttérzéssel:Anikó
Kedves Anikó,
szeretnék öntől iránymutatást, illetve tanácsot kérni a családdal eltöltött minőségi időt illetően. Tavaly tavasszal megszűnt a munkaviszonyom és nyár óta csupán részállásokban tudtam elhelyezkedni. Ennél fogva három-négy témával, munkakörrel is kell egyszerre foglalkoznom, amely eléggé megterheli a családdal töltött időmet. Három gyermekemmel és feleségemmel mindig is sok időt töltöttünk együtt, kirándulások, programok, társasjáték, igen gazdag családi életünk volt. A jelenlegi helyzettel szemben családtagjaim megértők, nincsenek elvárásaik, sőt, támogatnak is. Nagyon nehéz azonban megemésztenem, hogy hiába szakítok rendszeresen közös időtöltésre alkalmat, mégsem tudok lélekben teljes mértékben jelen lenni, sokszor a feladataim nyomasztanak, így az időtöltést egyáltalán nem élem meg minőségiként. Tudna-e ajánlani módszereket, vagy írásokat miként lehet tudatosabban szervezni a lelki-fizikai minőségi időtöltést?
Köszönettel,
Ákos
Kedves Ákos!
Jelentősen megváltozott a munkarendje, így a családban töltött idejének a minősége is. Családja ezt türelemmel fogadja, az Ön célja azonban az, hogy, ahol fizikailag jelen van, ott teljes jelenlététtel tudjon ott lenni, kiemelten a családjával. Az, hogy erre érzékenyen reagál reflektál önmagában érték. Több irányban is indulhat, hogy elfogadhatóbbá tegye maga számára a helyzetet. Az önvád és a sajnálkozás a régi felett ön is tudja, zsákutca. A napjainak szervezettségének növelése fontos lehet. A sok feszültséget jelentő dolgok nem halogatása, a dolgok priorizálásának napi elfoglaltsággá tevése, a munkájának elégedettséget hozó aspektusainak kiemelése, munka letevésének rituáléinak kialakítása stb. az újfajta munkavállalásának a szúkségszerű járulékai. Fókuszálni a keretekre, és a hogyanra. Egy másik út, ezt kiegészítő gyakorlat, a meditációból vett figyelem. A meditációban valamire figyelünk, s természetesen mindenki elkóvályog a figyelmével. Egy a feladat, akarjon mindig visszatérni, mást nem tehet. Lefordítva. A hektikus körülményeiben időt szán a családjának, és azt veszi észre elkalandozik a munkájához, mindig térjen vissza figyelmével hozzájuk. Ahányszor csak ez történik. Szelíden, önmagát és a többieket is szeretve, örülve minden pillanatnak. A harmadik út, hogy választ magának egy segítőt, aki segìtségével menedzselik ezt az átmeneti helyzetet, amíg megtalálja az új egyensúlyt az életében. Tisztelettel, sok erőt, bátorságot és jókedvet kívánok az Új Esztendőre, Anikó
Tervezzük a második babánkat az első 5 éves most. Én közben elkezdtem felépíteni Hívatásom, amit mindig is szerettem volna és az a kérdés hogy hogyan tudom ezt egyeztetni? Nem szeretnék elveszni...értse jól...az anyaságban, de azt sem szeretném ha nem kapna figyelmet a második is.Meg azzal is küzdök hogy 37 évese vagyok és lemaradok, elkések! De vannak tiszta pillanatok amikor tudom hogy mindennek eljön az ideje, viszont sokszor megijedek hogy ez csak egy fikció
Hogyan lehet egyensúlyt találni?
Köszönöm a választ
Kedves kérdező! A helyzet, amit vázol sok egzisztenciális kérdést vet fel. Szerepkonfliktusok, jövőtől való félelem, lesz-e elég időm, lesz-e elég erőm, azt teszem-e, ami a dolgom, hogy lehet megélni valamit egészen, hogy ne menjen valami másnak rovására, tudok-e megosztottságban is jó anya lenni? Ha jól értem, van tapasztalata az egyensúlyról, amikor jól mennek a dolgok, s arról is, hogy ezt el lehet veszíteni. Talán arról is van, hogy ezért dolgozni kell, hogy létrejöjjön, de a létrejötte inkább egy meglepetés. Gondoljon a libikókára, gyerekkorunkban micsoda élvezet volt egyik helyzetből a másikba kerülni, aztán néha középen az egyensúlyt keresni. Felnőttként sokszor idealizálva azt hisszük, hogy az a tökéletes élet, amikor beáll az egyensúly. Ehhez mérünk minden más állapotot. Amikor változás van, érkezik egy új kisbaba mindent felborít, minden más lesz utána. Ha emlékszik az első gyermekére, ahogy azt hisszük mind, hogy valami rend beállt, rögtön el kezdett a pici valami újat tanulni, s mi követtük őt fölborítva féltve őrzött rendünket. Így van ez az életünk más részeivel. Folyamatosan bővül az életünk tapasztalatokkal, vállalásokkal, személyekkel, amelyek arra kényszerítenek, hogy változtassunk valamit, s hirtelen abban találjuk magunkat, hogy keressük az új egyensúlyt. HA a hivatását megtalálta, azt érkező gyermeke nem fogja elvenni, kap egy kis időt a lelassulásra, elmélyülésre. A hivatásról nem lehet lekésni. Az az ember helye a világban, ahol megélheti az értékességét a társadalomban. Ez nem versenyzik a szülői hivatással. Ha vannak cégek, akik ezt el tudják hitetni, hogy le lehet maradni arról, hogy negyven évesen majd aktívan gyakorolja a hivatását, azok becsapják Önt, s csak a profitjukra gondolnak. Ne feledje, az egyensúly egy folyamat, egy keresés, abban a pillanatban, hogy bemerevedik görcsössé válik, s megakadályozza az élet áramlását. Üdvözlettel, Anikó
munka és család
Lehet-e főállású anyaság mellett félállást vállalni?
mun
Kedves Ági, szakszerű megvilágítást kap a következő linken. Üdvözlettel: Anikó
https://5percado.hu/munkavallalas-gyermeknevelesi-tamogatas-mellett
Betegség
Nemrégen derült ki egy kedves barátunkról, akit szinte családtagnak tekintek, hogy rosszindulatú daganata van, még folynak a vizsgálatok, amelyek hetekig is eltartanak. Teljes döbbenet volt számunkra, hiszen 50 éves sincs még és egészségesen élt eddig. Barátságunk több évtizedes. Kérdésem a következő mit lehet ilyenkor mondani neki, ha telefonálunk? Biztassam? Beszéljünk reálisan? Sajnálkozzam? Eddig még nem kerültem ilyen helyzetbe, azért kérek tanácsot. Köszönöm Ilona
Betegség
Kedves Ilona!
Igen, Önnek valóban fontos szerepe lesz barátja életének ebben a fordulatában. Jó, ha elidőz annál a kérdésnél, vajon mit is a dolga. Fontos, hogy megkérdezze önmagától, hova is viszi ez az ebertpróbáló helyzet. Mer-e találkozni a saját félelmével, ijedtségével, gyengeségével, bizonytalanságával, halálhoz való viszonyával, veszteségeivel. Minél inkább megengedi magának, hogy azt érezze, amit étez, annál szabadabban lehet a barátja mellett. A betegség sokkja, majd lefolyása beszűkült állapotot hoz létre. El kell fogadni, hogy ez a téma. Az is fontos, hogy a barátját ne azonosítsa a beteg emberrel, a betegség alól kilógó részeivel is érďemes szóba állni. A betegség elején nagyon sok a bizonytalanság, s ez arra hívja az embert, hogy gyakran kincstári biztonsággal, hiú reménykeltéssel, biztatással, megalapozatlan, gyors döntésre buzdítással, a daganat piacon lévő kínálatokkal való bombázással álljon elő. Kérdezzen, mire van szüksége, hallgasson, hűségesen, rendszeresen jelezze, hogy elérhető a barátja számára. Merje nyílttá tenni a szeretetét, ne sajnálkozzon, hanem idejéből, energiájából adjon annyit, amennyit igényel, s ön jó szívvel tud. Van beteg, aki vissza szeret húzódni, ezt tisztelni kell, de magára hagyni nem szabad, még akkor sem, ha szégyenében(!) ő ezt tenné. Ön egy olyan utitárs, akvel együtt keresheti a megsérült barátja az utat, hitet, új viszonyulásokat, néha viheti a hátizsákját, megkínálhatja a vízéből, magára támaszkodhat, felfedezhetnek új hegyeket, völgyeket...az életnek a betegség hozta aspektusait, s az élet forrását. Szeretetettel, együttérzéssel:Anikó
lelki-fizikai minőségi időtöltés
Kedves Anikó,
szeretnék öntől iránymutatást, illetve tanácsot kérni a családdal eltöltött minőségi időt illetően. Tavaly tavasszal megszűnt a munkaviszonyom és nyár óta csupán részállásokban tudtam elhelyezkedni. Ennél fogva három-négy témával, munkakörrel is kell egyszerre foglalkoznom, amely eléggé megterheli a családdal töltött időmet. Három gyermekemmel és feleségemmel mindig is sok időt töltöttünk együtt, kirándulások, programok, társasjáték, igen gazdag családi életünk volt. A jelenlegi helyzettel szemben családtagjaim megértők, nincsenek elvárásaik, sőt, támogatnak is. Nagyon nehéz azonban megemésztenem, hogy hiába szakítok rendszeresen közös időtöltésre alkalmat, mégsem tudok lélekben teljes mértékben jelen lenni, sokszor a feladataim nyomasztanak, így az időtöltést egyáltalán nem élem meg minőségiként. Tudna-e ajánlani módszereket, vagy írásokat miként lehet tudatosabban szervezni a lelki-fizikai minőségi időtöltést?
Köszönettel,
Ákos
Minőségi idő
Kedves Ákos!
Jelentősen megváltozott a munkarendje, így a családban töltött idejének a minősége is. Családja ezt türelemmel fogadja, az Ön célja azonban az, hogy, ahol fizikailag jelen van, ott teljes jelenlététtel tudjon ott lenni, kiemelten a családjával. Az, hogy erre érzékenyen reagál reflektál önmagában érték. Több irányban is indulhat, hogy elfogadhatóbbá tegye maga számára a helyzetet. Az önvád és a sajnálkozás a régi felett ön is tudja, zsákutca. A napjainak szervezettségének növelése fontos lehet. A sok feszültséget jelentő dolgok nem halogatása, a dolgok priorizálásának napi elfoglaltsággá tevése, a munkájának elégedettséget hozó aspektusainak kiemelése, munka letevésének rituáléinak kialakítása stb. az újfajta munkavállalásának a szúkségszerű járulékai. Fókuszálni a keretekre, és a hogyanra. Egy másik út, ezt kiegészítő gyakorlat, a meditációból vett figyelem. A meditációban valamire figyelünk, s természetesen mindenki elkóvályog a figyelmével. Egy a feladat, akarjon mindig visszatérni, mást nem tehet. Lefordítva. A hektikus körülményeiben időt szán a családjának, és azt veszi észre elkalandozik a munkájához, mindig térjen vissza figyelmével hozzájuk. Ahányszor csak ez történik. Szelíden, önmagát és a többieket is szeretve, örülve minden pillanatnak. A harmadik út, hogy választ magának egy segítőt, aki segìtségével menedzselik ezt az átmeneti helyzetet, amíg megtalálja az új egyensúlyt az életében. Tisztelettel, sok erőt, bátorságot és jókedvet kívánok az Új Esztendőre, Anikó
Munka és család
Kedves Anikó,
Tervezzük a második babánkat az első 5 éves most. Én közben elkezdtem felépíteni Hívatásom, amit mindig is szerettem volna és az a kérdés hogy hogyan tudom ezt egyeztetni? Nem szeretnék elveszni...értse jól...az anyaságban, de azt sem szeretném ha nem kapna figyelmet a második is.Meg azzal is küzdök hogy 37 évese vagyok és lemaradok, elkések! De vannak tiszta pillanatok amikor tudom hogy mindennek eljön az ideje, viszont sokszor megijedek hogy ez csak egy fikció
Hogyan lehet egyensúlyt találni?
Köszönöm a választ
Munka és család
Kedves kérdező! A helyzet, amit vázol sok egzisztenciális kérdést vet fel. Szerepkonfliktusok, jövőtől való félelem, lesz-e elég időm, lesz-e elég erőm, azt teszem-e, ami a dolgom, hogy lehet megélni valamit egészen, hogy ne menjen valami másnak rovására, tudok-e megosztottságban is jó anya lenni? Ha jól értem, van tapasztalata az egyensúlyról, amikor jól mennek a dolgok, s arról is, hogy ezt el lehet veszíteni. Talán arról is van, hogy ezért dolgozni kell, hogy létrejöjjön, de a létrejötte inkább egy meglepetés. Gondoljon a libikókára, gyerekkorunkban micsoda élvezet volt egyik helyzetből a másikba kerülni, aztán néha középen az egyensúlyt keresni. Felnőttként sokszor idealizálva azt hisszük, hogy az a tökéletes élet, amikor beáll az egyensúly. Ehhez mérünk minden más állapotot. Amikor változás van, érkezik egy új kisbaba mindent felborít, minden más lesz utána. Ha emlékszik az első gyermekére, ahogy azt hisszük mind, hogy valami rend beállt, rögtön el kezdett a pici valami újat tanulni, s mi követtük őt fölborítva féltve őrzött rendünket. Így van ez az életünk más részeivel. Folyamatosan bővül az életünk tapasztalatokkal, vállalásokkal, személyekkel, amelyek arra kényszerítenek, hogy változtassunk valamit, s hirtelen abban találjuk magunkat, hogy keressük az új egyensúlyt. HA a hivatását megtalálta, azt érkező gyermeke nem fogja elvenni, kap egy kis időt a lelassulásra, elmélyülésre. A hivatásról nem lehet lekésni. Az az ember helye a világban, ahol megélheti az értékességét a társadalomban. Ez nem versenyzik a szülői hivatással. Ha vannak cégek, akik ezt el tudják hitetni, hogy le lehet maradni arról, hogy negyven évesen majd aktívan gyakorolja a hivatását, azok becsapják Önt, s csak a profitjukra gondolnak. Ne feledje, az egyensúly egy folyamat, egy keresés, abban a pillanatban, hogy bemerevedik görcsössé válik, s megakadályozza az élet áramlását. Üdvözlettel, Anikó