Sajnos pár napja fedeztem fel, hogy a férjem titokban levelezget a kolléganőjével, több mint bizalmas beszélgetés, abszolút flörtölés kategóriába tartozik nekem.. Sok éve házasok vagyunk, gyermekeink is vannak. Mi középkorúak vagyunk. A gyerekek már nem kicsik, kiskamaszok. Rákérdeztem, és elbagatelizálta dolgot, mert ártatlan levelezés volt csak, és majdhogynem én tehetek róla, hiszen nem kap tőlem elég figyelmet, ne csodálkozzak rajta. Munka, család, napi rutin mellett valóban kevesebb idő jut egymásra. Azóta nem beszéltünk róla, de bennem hatalmas fájdalom, és bizalmatlanság érzése tombol. Azóta ha a hölggyel beszél telefonon, gyomorgörcsöm van, és ha a munkahelyén van, állandóan sírhatnékom van. Nem tudom hogyan kezeljem a helyzetünket.
Megértem a gyomorgörcsét, a könnyait és a hallgatását, hiszen vesztesen került ki az első megbeszélésből, egy kényes helyzet tisztázásából. De talán ez a kommunikációs helyzet rámutat arra, hogy van egy bemerevedett szerepleosztás Önök között, amelyben már kevés az élvezet, és sok a rutin. Ebből a helyzetből menekül az ember, és jól is teszi, mert az lassú megfagyáshoz vezet. Ideje felrázni magukat, meglepő dolgokat tenni, és újraindítani onnan az életet, ahol elveszítették. Enélkül nem érdemes semmibe belevágni. Bátorság kell hozzá, és elkötelezettség, hogy újra megszólítsa a férjét, és kifejezze neki, hogy szereti, és vele akar élni, de nem azon a módon, ahova tartanak most a sok munkával, másokra való figyeléssel. Kérjen tőle időt, ne vádaskodjon, más módon,, de kockáztasson a szerelméért!. Legyen konkrét, és ismerje be, amit maga tett azért, ahol tartanak. Maradjon nyitott, s ne érje hidegzuhanyként, ha először nem azta nyitottságot tapasztalja, amire vágyik. Az is lehet, hogy férje meg van érintve egy másik nő által. Ez nem a vég, de csinálhatnak belőle egy egyfelvonásos tragédiát...Legyen érdeklődő, és fejezze ki, ami Önnek fontos. Az nem megoldás, hogy maga gyűjti a bánatát, ez biztos.
Ha nem változik az ön többszöri kezdeményezésére semmi, keressenek családterapeuta szakembert. Nagy segítség, nem könnyű, de jó kaland tud lenni!
Szeretettel kívánok önnek őszinte, elkötelezett boldogságkeresést, ahol nővekedik a saját és társa ismeretében: Anikó
Kedves Anikó!
Felsős lett a fiunk, s azt hallottam, utána is olvastam, hogy az okostelefonok elterjedésével a pornó tartalmak már ilyen fiatalon elérik a gyermekeinket még akkor is, ha neki nincs ilyen készüléke.
Beszéltünk már vele arról, hogy ha ruhátlan nőket és férfiakat mutató kisfilmeket mutatnának neki az osztálytársak (vagy más), forduljon el, ne nézze, de ahogy növekszik, természetszerűleg ő is egyre inkább érdeklődni fog a szerelem, szexualitás férfi, nő témakörről. És ez könnyen hozzáférhető, nem valóságot tükröző információ forrás. (Számítógépes védelmünk van, még az érdeklődése is más, de hamar eljön az idő erre az érdeklődésre.)
Hogyan, mit érdemes neki mondani ehhez kapcsolódóan?
Vannak nagyobb lányaink is, akik látják, hogy nézik a pornót 17-18 éves fiú társaik. Mit tehetünk azért, hogy megfelelő önbizalmuk tudjon kialakulni a szuper testű nők mellett, akik lebilincselik a fiúkat? (Kamasz korban a lányok alapvetően is küzdenek az "elég szép vagyok-e, elég jó-e az alakom" kérdéssel akkor is, ha gyönyörűek...)
Mit lehetne mondani azoknak a nagyobb fiúknak és lányoknak, akik nézik, vagy rendszeresen nézik ezeket a tartalmú videókat?
Mit mondjunk azoknak a fiatal lányoknak, akik még hisznek a tiszta szerelemben, mekkora esélyük van a tisztaságuk, hitük megtartásával fiúkra, férjre találni, családot alapítani?
Melyik a jobb? Álljanak be a korszellem sorába, így nagyobb az esélyük?
Hogyan látja, merre, hová visz ez az irány?
Mit tehetünk mi szülők, felnőttek a fiatalok boldogságáért?
Szásziné Fehérv... on 2019.03.10. - 19:46, vasárnap
Kedves Gabi!
Köszönöm levelét, nagyon sok kérdést tett fel, számos témát érint. A keret talán nem teszi lehetővé, hogy mindegyiket érintsem. Ha hiányérzete marad, egy következő levélben írja meg.
Nőnek a gyerekek, a világ tágul számukra, a szülők kontrollja csökken.A világ veszélyes. Miben bízhatunk? Bízhatunk abban, hogy olyan életet élünk velük, eléjük, ahol a barátságos valóságnak, a kapcsolatoknak, az értelemnek, értkeknek olyan szerepük van, ami fölülírja a mai kor sziréneinek a hangját. Önök gondos szülők, résen vannak, határokat húznak, érdeklődnek, nyitott szemmel járnak. S érzik, hogy nincs biztos ellenszer, nincs tökéletesen pontos célzás. Van mitől tartani, hisz a gyerekek kíváncsiak, kísérletezőek, és nem szeretnek kilógni a társaik közül. Ha nőnek, s a hormonjaik kérlelhetetlenül olyan lökettel állnak elő, ami összezavarja őket, és pillanatok alatt össze tud dőlni, ami addig úgy tűnt, hogy áll.
A beszédnek akkor van érvénye akér a pornóval, akár a kiegyensulyozott szexuális fejlődést támogató tartalommal kapcsolatos, ha olyan szülői élet van mögötte, amely kiegyensúlyozott szexualitással, boldog, egymást tisztelő , értékelő, egymás lényét élvező szülők szájából érkezik a fiatalok felé. S atanítás nem egyszeri vagy kétszeri vagy háromszori elmondás, hanem folyamatos párbeszéd. Érzékeljük, hogy hol tartanak a gyerekek, megértjük a kérdéseiket, félelmeiket, vágyaikat, s elmondjuk nekik, hogy hogyan látjuk mi egy belevaló, önmagáért és másokért felelősséget vállaló(korosztálynak megfelelően) viselkedést. Nem lekicsinyelve a társait, nem károgva a világról.
Korszellem mindig is volt, mindig is volt a pillanatnyi kihívások elől bódulatba, bűnbe menekülő morál nélküli élet. Ha a bűn és élvezetek elkerülése a nevelésünk alapja, akkor félénk, a kihívásokra visszahúzódó, látszólag tiszta embereket nevelünk. Bátornak, kísérletezőnek és erkölcsösnek lenni, ez az igazi kihívás. Igen, akik tudják, hogy vannak dolgok, amiket érdemes megkerülni, s vannak, amikebe érdemes belemenni, s hogy érdemes tanulni, és kapcsolatokat építeni. Akik ennek az ízét megérzik, mérlegelnek a tetteik előtt, és megtalálják azokat, akik hasonló módon gondolkodnak. És ez sem könnyű élet.
"Hogy mit csináljanak a fiúk? Kapcsolják ki a pornót, osszák be idejüket, sportoljanak, vessék be ágyukat, mert a kis dolgok vezetnek a nagyokhoz, fedezzék fel lelkierejüket, barátkozzanak lányokkal, ne nevezzék őket kurváknak, legyenek vezetőik és legyenek önmaguk is vezetők, menjenek el szavazni – üzeni Philip Zimbardo"
Kedves Anikó!
Köszönöm szépen eddigi hasznos tanácsait, rendkívül elgondolkodtatóak voltak. Azonban most újabb kérdésem lenne Önhöz. Szintén párkapcsolati kérdésem van. Gyakran fordul elő, hogy párom valamilyen cselekedetemet minősíti. Ha valamit elfelejtek, nem találok...mert te ilyen, olyan vagy, hosszasan ecsetelgetve. Vagy ha szüleimmel, rokonaimmal nézeteltérésem van, és emiatt bosszankodom, akkor rögtön minősítésbe kezd ő is. Onnantól kezdve, bennem meg kigyullad egy piros lámpa, hogy az ÉN rokonaimat, családomat, ő ne illesse jelzővel. Panaszkodásom alatt nekem megértésre, tanácsra, vagy rávilágításra van szükségem a helyzettel kapcsolatban. természetesen ezt mindig elmondom, neki, hogy ilyenkor nem arra van szükségem, hogy minősítse őket, hanem tanácsra. Eddig ez sajnos nem működött. Nekem alapvetően jó kapcsolatom van az "eredeti" családommal, de néha vannak nézeteltérések, véleménykülönbségek. De ettől szeretem őket, és nem szoktam szidni őket. Párom családját, is sokszor én jobban védem, próbálom elmondani, hogy vajon miért alakulhatott ki vita köztük, de náluk sokkal erősebb az ellentét, mindig elégedetlenek egymással, mindenki beszél a másik háta mögött, kivételezettnek, elhanyagoltnak érzik egymással szemben magukat. leginkább azért bánt a dolog, mert a gyerekeinket is hasonlóan minősíti, és ez is nagyon tud nekem fájni. Elakadtam, nem vagyok próféta a saját hazámban.
Tudja, a minősítés egyfajta feszültséglevezetés. Tehetetlenségünkben, frusztrációnkban vagy másokara kezdjük kivetíteni a nehéz érzéseinket, vagy magunkat kezdjük vádolni. Ez két véglet, és egyik sem olyan megoldás, amely segít a konfliktusos helyzeteken, legfeljebb azt az érzést kelti, hogy csináltunk valamit. A minket ért minősítés legtöbbször egy romboló energiaának éljük meg, amit nem tudunk befogadni, legfeljebb elszenvedni. A minősítés egy rossz szokás. Akik teszik, rendszerint észre sem veszik, hogy mit okoznak a környezetükben. Sokszor abban nőnek fel, számukra egy természetes reakció. Csak nagyon lassan lehet megértetni, hogy amit tesznek, azzal földbe döngölik, megszégyenítik a másikat, elveszik az életerejét, ha gyerek akkor elveszik az önbecsülésüket, dacot, kemény szívet okoznak. A minősítő magatartást megváltoztatni biztos nem lehet minősítő magatartással. Nem lehet dühös emberrel megértetni, hogy éppen minősít. Viszont érdemes megállítani, és azt mondani elég. Ebből elég, ezt nem akarom hallani, mert sért, mert fáj, mert sok, mert gyomorgörcsöm lesz tőle, folytassák a témát, ha elment az indulat.S ha lehiggadnak, visszatükrözheti a párjának, hogy láttam, hogy nehéz neked, ha gyerekek ... látom, hogy fáj neked, hogy a családodban...stb. Elmondhatja, hogy magának mire van szüksége, milyen érzései vannak, ha meg tudja szerezni a párja figyelmét erre az időre. A legtöbb ember nem szeretne bántani, s ha megérti mit okoz, igyekszik ezt változtatni. Ha ezt mégsem akarja érteni a párja, ha újra csak vádaskodik, minősít, vagy gúnyolódik, s többszöri kérésre sem veszi figyelembe az ön érzéseit, akkor kell egy határt húzni abban, hogy mit akar elviselni és mit nem. A bántalmazó helyzetekben nem szabad benne maradni, az áldozati pozíció árt mindenkinek, a gyerekeiknek is. Az nagyon ártalmas tud lenni, ha magát erkölcsileg fölé helyezi a másiknak, mert akkor a megszégyenülést elkerülése érdekében újabb minősítésekbe fognak keveredni. Leginkább az a nehéz, hogy ezek olyan történetek, amelyekből nehéz segítség nélkül kikeveredni, vagy valami felrázó esemény nélkül...kérjenek bátran segítséget hozzá, hogy ne menjen tönkre a kapcsolatuk. Üdvözlettel Anikó
Tudna segíteni, ajánlani esetleg jó családterapeutát, vagy párterapeutát Szeged környékén? Vagy ez inkább privát kérés kellene, hogy legyen? Nagyon nehéz lenne rávenni a páromat, hogy menjünk el...nem is tudom hol kezdjem nála, hogy nem kapjak egyből elutasító választ...
Ha Ön elmegy egyedül egy párterapeutához, az tud abban is segíteni, hogy lehet a párját motiválni egy esetleges közös terápiára. Vannak Szegeden párterapeuták. Remény Háza Család műhely a Dáni utcában erre specializálódott. Üdvözlettel: Anikó
megcsalás
Kedves Anikó!
Sajnos pár napja fedeztem fel, hogy a férjem titokban levelezget a kolléganőjével, több mint bizalmas beszélgetés, abszolút flörtölés kategóriába tartozik nekem.. Sok éve házasok vagyunk, gyermekeink is vannak. Mi középkorúak vagyunk. A gyerekek már nem kicsik, kiskamaszok. Rákérdeztem, és elbagatelizálta dolgot, mert ártatlan levelezés volt csak, és majdhogynem én tehetek róla, hiszen nem kap tőlem elég figyelmet, ne csodálkozzak rajta. Munka, család, napi rutin mellett valóban kevesebb idő jut egymásra. Azóta nem beszéltünk róla, de bennem hatalmas fájdalom, és bizalmatlanság érzése tombol. Azóta ha a hölggyel beszél telefonon, gyomorgörcsöm van, és ha a munkahelyén van, állandóan sírhatnékom van. Nem tudom hogyan kezeljem a helyzetünket.
Megértem a gyomorgörcsét, a
Megértem a gyomorgörcsét, a könnyait és a hallgatását, hiszen vesztesen került ki az első megbeszélésből, egy kényes helyzet tisztázásából. De talán ez a kommunikációs helyzet rámutat arra, hogy van egy bemerevedett szerepleosztás Önök között, amelyben már kevés az élvezet, és sok a rutin. Ebből a helyzetből menekül az ember, és jól is teszi, mert az lassú megfagyáshoz vezet. Ideje felrázni magukat, meglepő dolgokat tenni, és újraindítani onnan az életet, ahol elveszítették. Enélkül nem érdemes semmibe belevágni. Bátorság kell hozzá, és elkötelezettség, hogy újra megszólítsa a férjét, és kifejezze neki, hogy szereti, és vele akar élni, de nem azon a módon, ahova tartanak most a sok munkával, másokra való figyeléssel. Kérjen tőle időt, ne vádaskodjon, más módon,, de kockáztasson a szerelméért!. Legyen konkrét, és ismerje be, amit maga tett azért, ahol tartanak. Maradjon nyitott, s ne érje hidegzuhanyként, ha először nem azta nyitottságot tapasztalja, amire vágyik. Az is lehet, hogy férje meg van érintve egy másik nő által. Ez nem a vég, de csinálhatnak belőle egy egyfelvonásos tragédiát...Legyen érdeklődő, és fejezze ki, ami Önnek fontos. Az nem megoldás, hogy maga gyűjti a bánatát, ez biztos.
Ha nem változik az ön többszöri kezdeményezésére semmi, keressenek családterapeuta szakembert. Nagy segítség, nem könnyű, de jó kaland tud lenni!
Szeretettel kívánok önnek őszinte, elkötelezett boldogságkeresést, ahol nővekedik a saját és társa ismeretében: Anikó
Felnőtt tartalom
Kedves Anikó!
Felsős lett a fiunk, s azt hallottam, utána is olvastam, hogy az okostelefonok elterjedésével a pornó tartalmak már ilyen fiatalon elérik a gyermekeinket még akkor is, ha neki nincs ilyen készüléke.
Beszéltünk már vele arról, hogy ha ruhátlan nőket és férfiakat mutató kisfilmeket mutatnának neki az osztálytársak (vagy más), forduljon el, ne nézze, de ahogy növekszik, természetszerűleg ő is egyre inkább érdeklődni fog a szerelem, szexualitás férfi, nő témakörről. És ez könnyen hozzáférhető, nem valóságot tükröző információ forrás. (Számítógépes védelmünk van, még az érdeklődése is más, de hamar eljön az idő erre az érdeklődésre.)
Hogyan, mit érdemes neki mondani ehhez kapcsolódóan?
Vannak nagyobb lányaink is, akik látják, hogy nézik a pornót 17-18 éves fiú társaik. Mit tehetünk azért, hogy megfelelő önbizalmuk tudjon kialakulni a szuper testű nők mellett, akik lebilincselik a fiúkat? (Kamasz korban a lányok alapvetően is küzdenek az "elég szép vagyok-e, elég jó-e az alakom" kérdéssel akkor is, ha gyönyörűek...)
Mit lehetne mondani azoknak a nagyobb fiúknak és lányoknak, akik nézik, vagy rendszeresen nézik ezeket a tartalmú videókat?
Mit mondjunk azoknak a fiatal lányoknak, akik még hisznek a tiszta szerelemben, mekkora esélyük van a tisztaságuk, hitük megtartásával fiúkra, férjre találni, családot alapítani?
Melyik a jobb? Álljanak be a korszellem sorába, így nagyobb az esélyük?
Hogyan látja, merre, hová visz ez az irány?
Mit tehetünk mi szülők, felnőttek a fiatalok boldogságáért?
Köszönöm válaszod,
Gabi, 48 éves anyuka
felnőtt tartalom
Kedves Gabi!
Köszönöm levelét, nagyon sok kérdést tett fel, számos témát érint. A keret talán nem teszi lehetővé, hogy mindegyiket érintsem. Ha hiányérzete marad, egy következő levélben írja meg.
Nőnek a gyerekek, a világ tágul számukra, a szülők kontrollja csökken.A világ veszélyes. Miben bízhatunk? Bízhatunk abban, hogy olyan életet élünk velük, eléjük, ahol a barátságos valóságnak, a kapcsolatoknak, az értelemnek, értkeknek olyan szerepük van, ami fölülírja a mai kor sziréneinek a hangját. Önök gondos szülők, résen vannak, határokat húznak, érdeklődnek, nyitott szemmel járnak. S érzik, hogy nincs biztos ellenszer, nincs tökéletesen pontos célzás. Van mitől tartani, hisz a gyerekek kíváncsiak, kísérletezőek, és nem szeretnek kilógni a társaik közül. Ha nőnek, s a hormonjaik kérlelhetetlenül olyan lökettel állnak elő, ami összezavarja őket, és pillanatok alatt össze tud dőlni, ami addig úgy tűnt, hogy áll.
A beszédnek akkor van érvénye akér a pornóval, akár a kiegyensulyozott szexuális fejlődést támogató tartalommal kapcsolatos, ha olyan szülői élet van mögötte, amely kiegyensúlyozott szexualitással, boldog, egymást tisztelő , értékelő, egymás lényét élvező szülők szájából érkezik a fiatalok felé. S atanítás nem egyszeri vagy kétszeri vagy háromszori elmondás, hanem folyamatos párbeszéd. Érzékeljük, hogy hol tartanak a gyerekek, megértjük a kérdéseiket, félelmeiket, vágyaikat, s elmondjuk nekik, hogy hogyan látjuk mi egy belevaló, önmagáért és másokért felelősséget vállaló(korosztálynak megfelelően) viselkedést. Nem lekicsinyelve a társait, nem károgva a világról.
Korszellem mindig is volt, mindig is volt a pillanatnyi kihívások elől bódulatba, bűnbe menekülő morál nélküli élet. Ha a bűn és élvezetek elkerülése a nevelésünk alapja, akkor félénk, a kihívásokra visszahúzódó, látszólag tiszta embereket nevelünk. Bátornak, kísérletezőnek és erkölcsösnek lenni, ez az igazi kihívás. Igen, akik tudják, hogy vannak dolgok, amiket érdemes megkerülni, s vannak, amikebe érdemes belemenni, s hogy érdemes tanulni, és kapcsolatokat építeni. Akik ennek az ízét megérzik, mérlegelnek a tetteik előtt, és megtalálják azokat, akik hasonló módon gondolkodnak. És ez sem könnyű élet.
"Hogy mit csináljanak a fiúk? Kapcsolják ki a pornót, osszák be idejüket, sportoljanak, vessék be ágyukat, mert a kis dolgok vezetnek a nagyokhoz, fedezzék fel lelkierejüket, barátkozzanak lányokkal, ne nevezzék őket kurváknak, legyenek vezetőik és legyenek önmaguk is vezetők, menjenek el szavazni – üzeni Philip Zimbardo"
Üdvözlettel, Anikó
Kedves Anikó!
Kedves Anikó!
Köszönöm szépen eddigi hasznos tanácsait, rendkívül elgondolkodtatóak voltak. Azonban most újabb kérdésem lenne Önhöz. Szintén párkapcsolati kérdésem van. Gyakran fordul elő, hogy párom valamilyen cselekedetemet minősíti. Ha valamit elfelejtek, nem találok...mert te ilyen, olyan vagy, hosszasan ecsetelgetve. Vagy ha szüleimmel, rokonaimmal nézeteltérésem van, és emiatt bosszankodom, akkor rögtön minősítésbe kezd ő is. Onnantól kezdve, bennem meg kigyullad egy piros lámpa, hogy az ÉN rokonaimat, családomat, ő ne illesse jelzővel. Panaszkodásom alatt nekem megértésre, tanácsra, vagy rávilágításra van szükségem a helyzettel kapcsolatban. természetesen ezt mindig elmondom, neki, hogy ilyenkor nem arra van szükségem, hogy minősítse őket, hanem tanácsra. Eddig ez sajnos nem működött. Nekem alapvetően jó kapcsolatom van az "eredeti" családommal, de néha vannak nézeteltérések, véleménykülönbségek. De ettől szeretem őket, és nem szoktam szidni őket. Párom családját, is sokszor én jobban védem, próbálom elmondani, hogy vajon miért alakulhatott ki vita köztük, de náluk sokkal erősebb az ellentét, mindig elégedetlenek egymással, mindenki beszél a másik háta mögött, kivételezettnek, elhanyagoltnak érzik egymással szemben magukat. leginkább azért bánt a dolog, mert a gyerekeinket is hasonlóan minősíti, és ez is nagyon tud nekem fájni. Elakadtam, nem vagyok próféta a saját hazámban.
Tudja, a minősítés egyfajta
Tudja, a minősítés egyfajta feszültséglevezetés. Tehetetlenségünkben, frusztrációnkban vagy másokara kezdjük kivetíteni a nehéz érzéseinket, vagy magunkat kezdjük vádolni. Ez két véglet, és egyik sem olyan megoldás, amely segít a konfliktusos helyzeteken, legfeljebb azt az érzést kelti, hogy csináltunk valamit. A minket ért minősítés legtöbbször egy romboló energiaának éljük meg, amit nem tudunk befogadni, legfeljebb elszenvedni. A minősítés egy rossz szokás. Akik teszik, rendszerint észre sem veszik, hogy mit okoznak a környezetükben. Sokszor abban nőnek fel, számukra egy természetes reakció. Csak nagyon lassan lehet megértetni, hogy amit tesznek, azzal földbe döngölik, megszégyenítik a másikat, elveszik az életerejét, ha gyerek akkor elveszik az önbecsülésüket, dacot, kemény szívet okoznak. A minősítő magatartást megváltoztatni biztos nem lehet minősítő magatartással. Nem lehet dühös emberrel megértetni, hogy éppen minősít. Viszont érdemes megállítani, és azt mondani elég. Ebből elég, ezt nem akarom hallani, mert sért, mert fáj, mert sok, mert gyomorgörcsöm lesz tőle, folytassák a témát, ha elment az indulat.S ha lehiggadnak, visszatükrözheti a párjának, hogy láttam, hogy nehéz neked, ha gyerekek ... látom, hogy fáj neked, hogy a családodban...stb. Elmondhatja, hogy magának mire van szüksége, milyen érzései vannak, ha meg tudja szerezni a párja figyelmét erre az időre. A legtöbb ember nem szeretne bántani, s ha megérti mit okoz, igyekszik ezt változtatni. Ha ezt mégsem akarja érteni a párja, ha újra csak vádaskodik, minősít, vagy gúnyolódik, s többszöri kérésre sem veszi figyelembe az ön érzéseit, akkor kell egy határt húzni abban, hogy mit akar elviselni és mit nem. A bántalmazó helyzetekben nem szabad benne maradni, az áldozati pozíció árt mindenkinek, a gyerekeiknek is. Az nagyon ártalmas tud lenni, ha magát erkölcsileg fölé helyezi a másiknak, mert akkor a megszégyenülést elkerülése érdekében újabb minősítésekbe fognak keveredni. Leginkább az a nehéz, hogy ezek olyan történetek, amelyekből nehéz segítség nélkül kikeveredni, vagy valami felrázó esemény nélkül...kérjenek bátran segítséget hozzá, hogy ne menjen tönkre a kapcsolatuk. Üdvözlettel Anikó
Párterápia
Tudna segíteni, ajánlani esetleg jó családterapeutát, vagy párterapeutát Szeged környékén? Vagy ez inkább privát kérés kellene, hogy legyen? Nagyon nehéz lenne rávenni a páromat, hogy menjünk el...nem is tudom hol kezdjem nála, hogy nem kapjak egyből elutasító választ...
Párterápia
Ha Ön elmegy egyedül egy párterapeutához, az tud abban is segíteni, hogy lehet a párját motiválni egy esetleges közös terápiára. Vannak Szegeden párterapeuták. Remény Háza Család műhely a Dáni utcában erre specializálódott. Üdvözlettel: Anikó