tiloséséletveszélyes on 2019.05.06. - 13:27, hétfő
Kedves Anikó!
Felbátorodva egy korábbi kérdésen, amely érintette a felnőtt lányok anyakapcsolatát, én is idehozom az enyémet.
Az a bánatom, hogy rettegek édesanyám krikájától. "Az igazság bunkósbotjával" járja az útját, és üt, ahol csak jogosnak látja. Amikor érettségi után elköltöztem otthonról, akkor elkezdtem kitérni előle (olyan keveset menni haza, amilyen keveset lehetett), valamint erősen megszűrni a magamról hazafelé közvetített képet aszerint, hogy vajon jóváhagyná-e – de ezzel, mint mostanra rájöttem, azt értem el, hogy gyakorlatilag nem ismer felnőttként.
Mit csináljak? Tudom, hogy valódi jószándék és szeretet vezérli, de semmi szükségem az el-nem-fogadására; megbénít. (Persze a leginkább édesapám szenved, de abba már végképp nem akarok belefolyni.) Három hete csiszolgatok a fejemben egy levelet neki, mostanra egész jól lekoptak az élei, de még így se tudom, hogy vajon érdemes-e megírnom és elküldenem.
Kedves Kérdező! Az az út, amit eddig bejárt, mintaszerűnek tűnik. Látja anyja jószándékát, és kivitelezésének bántalmazó jellegét. El tudott lépni mellőle, de nem hagyta ott egészen, maradt a szívében bizalom, hogy kifejezze magát újra. Nem tudom mi hajtja, de csak elismerni tudom, hogy megpróbálja rendezni a kapcsolatukat. Fontos lehet a levele. Fontos azonban az is, ha a válasz nem olyan ami az Ön érzelmi szükségleteit kielégíti, vagy új és újabb igazságosztó bántás érkezik, folytassa a megbocsátásnak az útját ott, ahol van befolyása, tehát a saját szívében, mert annak a nagy a jelentősége az Ön életének építésében. Ha mindenáron azt kívánja, hogy az édesanyja változzon, az egy erős függést tart fenn Önök között. Ha haragot érez, ne ítélje el magát, a megbocsátás a haragon keresztül vezet. Jobb, ha kifelé érez haragot, mintha maga ellen fordítja azt. A felelőssége önmagáért szól, hogy méltóságát megélve járhasson a világban. További erőt, kitartást, derüs keresést, Anikó
Kedves Anikó!
Hálásan köszönöm a válaszát, balzsam a lelkemre.
Arra, hogy mi hajt, az a válasz, hogy olyan élethelyzetbe keveredtem, ahol igen erősen kijöttek az ellentéteink, és hirtelen elviselhetetlenné vált az eddigi óvatos, udvarias semmitmondás.
A haragot sose engedtem meg magamnak, attól tartok. Nem is nagyon tudom, hogy kellene csinálni... De meg fogom próbálni hagyni, amikor mégis fölüti a fejét. És az is milyen igaz, hogy mindezt elvárás nélkül kellene végigcsinálnom magamban!
Milyen módszer lehet alkalmas segítségem ebben a munkában? Mindig berzenkedtem a pszichodrámától, de egy barátnőmnek (szintén szülőkapcsolat kapcsán) sokat segített. Létezik vajon Szegeden valamiféle fórum erre, vagy keressek egyéni beszélgetést, vagy akár mit olvashatnék, ami előbbre vinne?
Még egyszer köszönöm.
J.
Olvasni jó, bár a pusztán kognitív munka ritkán mozdít. Bátran keressen segítőt ehhez a belső munkához. Egyéni és csoportos feldolgozás is hasznos tud lenni. Májusban ritkán indulnak csoportok. Ha szegedi, a Veresács utcai pszichoterápiás rendelőintézetben, a Remény háza családműhelyben talál szakembereket. További kitartást kívánok, és nyitott szívet a céljaihoz: Anikó
Anya–lánya
Kedves Anikó!
Felbátorodva egy korábbi kérdésen, amely érintette a felnőtt lányok anyakapcsolatát, én is idehozom az enyémet.
Az a bánatom, hogy rettegek édesanyám krikájától. "Az igazság bunkósbotjával" járja az útját, és üt, ahol csak jogosnak látja. Amikor érettségi után elköltöztem otthonról, akkor elkezdtem kitérni előle (olyan keveset menni haza, amilyen keveset lehetett), valamint erősen megszűrni a magamról hazafelé közvetített képet aszerint, hogy vajon jóváhagyná-e – de ezzel, mint mostanra rájöttem, azt értem el, hogy gyakorlatilag nem ismer felnőttként.
Mit csináljak? Tudom, hogy valódi jószándék és szeretet vezérli, de semmi szükségem az el-nem-fogadására; megbénít. (Persze a leginkább édesapám szenved, de abba már végképp nem akarok belefolyni.) Három hete csiszolgatok a fejemben egy levelet neki, mostanra egész jól lekoptak az élei, de még így se tudom, hogy vajon érdemes-e megírnom és elküldenem.
Hálás köszönet előre is.
Anya -lánya
Kedves Kérdező! Az az út, amit eddig bejárt, mintaszerűnek tűnik. Látja anyja jószándékát, és kivitelezésének bántalmazó jellegét. El tudott lépni mellőle, de nem hagyta ott egészen, maradt a szívében bizalom, hogy kifejezze magát újra. Nem tudom mi hajtja, de csak elismerni tudom, hogy megpróbálja rendezni a kapcsolatukat. Fontos lehet a levele. Fontos azonban az is, ha a válasz nem olyan ami az Ön érzelmi szükségleteit kielégíti, vagy új és újabb igazságosztó bántás érkezik, folytassa a megbocsátásnak az útját ott, ahol van befolyása, tehát a saját szívében, mert annak a nagy a jelentősége az Ön életének építésében. Ha mindenáron azt kívánja, hogy az édesanyja változzon, az egy erős függést tart fenn Önök között. Ha haragot érez, ne ítélje el magát, a megbocsátás a haragon keresztül vezet. Jobb, ha kifelé érez haragot, mintha maga ellen fordítja azt. A felelőssége önmagáért szól, hogy méltóságát megélve járhasson a világban. További erőt, kitartást, derüs keresést, Anikó
Anya-lánya
Kedves Anikó!
Hálásan köszönöm a válaszát, balzsam a lelkemre.
Arra, hogy mi hajt, az a válasz, hogy olyan élethelyzetbe keveredtem, ahol igen erősen kijöttek az ellentéteink, és hirtelen elviselhetetlenné vált az eddigi óvatos, udvarias semmitmondás.
A haragot sose engedtem meg magamnak, attól tartok. Nem is nagyon tudom, hogy kellene csinálni... De meg fogom próbálni hagyni, amikor mégis fölüti a fejét. És az is milyen igaz, hogy mindezt elvárás nélkül kellene végigcsinálnom magamban!
Milyen módszer lehet alkalmas segítségem ebben a munkában? Mindig berzenkedtem a pszichodrámától, de egy barátnőmnek (szintén szülőkapcsolat kapcsán) sokat segített. Létezik vajon Szegeden valamiféle fórum erre, vagy keressek egyéni beszélgetést, vagy akár mit olvashatnék, ami előbbre vinne?
Még egyszer köszönöm.
J.
Anya -lánya
Olvasni jó, bár a pusztán kognitív munka ritkán mozdít. Bátran keressen segítőt ehhez a belső munkához. Egyéni és csoportos feldolgozás is hasznos tud lenni. Májusban ritkán indulnak csoportok. Ha szegedi, a Veresács utcai pszichoterápiás rendelőintézetben, a Remény háza családműhelyben talál szakembereket. További kitartást kívánok, és nyitott szívet a céljaihoz: Anikó